Csáti menyegző

Csáti menyegző

Július utolsó hétvégéjén nagysikerű rendezvény részese lehetett az a mintegy háromszáz fős vendégsereg, melynek tagjai idejében megváltották jegyeiket a Csáti menyegző című programra. Első alkalommal rendezett ilyen címmel és tartalommal jótékonysági bált a Mezőcsát Kultúrájáért Alapítvány a Mezőcsát Népi Együttes közreműködésével, és az ötlet telitalálatnak bizonyult: nem is fért be mindenki, aki szívesen részese lett volna a mulatságnak.

Azt mondhatjuk: több, a városért gondolkodó és cselekvő szál találkozott ebben a rendezvényben. Az alapítvány tevékenysége, a népi együttes sokéves munkája, a Juhász- család értékőrző törekvései és mellettük számos önkéntes segítő, valamint a sok-sok érdeklődő együtt tette felejthetetlenné a délutánt és estét.
A Mátyás úti tájház udvarán, ahol a menyasszony kikérésével kezdődött a program, nagy létszámú közönség érdeklődésétől kísérve került sor a hagyományos elemekre épülő dramatikus játékra: a Pipás zenekar kíséretével táncos mulatság vette kezdetét, majd a népi együttes tagjai táncolták el a legény- és leánybúcsút. A nagyvőfély annak rendje és módja szerint kikérte a menyasszonyt, akit a vidám szokások szerint csak harmadszorra sikerült megkapni a vőlegény részére.
A menetet Kuli Sándor pompás lovas fogatán az ifjú pár és a nagyvőfély vezette fel a református templomba, ahol Gazda István esperes várta a násznépet. Természetesen nem esküvői szertartás zajlott itt, hanem egy imádságos és emlékező alkalom.
Gazda István történeti elemekben gazdag, de sok derültséget is keltő beszédében elsőként arról szólt, hogy a Csáti menyegző megrendezése a város életképességét, a hagyományok fontosságát és továbbélését mutatja. Ezt követően Mózes könyvéből, valamint Pál és Péter apostolok gondolataiból idézett, majd felelevenítette a házasságkötés, mint társadalmi és egyházi esemény történetét, rítusának kialakulását. Az Ur Asztalán Mezőcsát egyik legrégebbi dokumentumát helyezte el az alkalomra: egy 1734-ből való anya- könyvet, amelyben részletesen rögzítették eleink többek között a házasságkötés rendjét. Bemutatott egy későbbi, 1850-ből származó anya- könyvet is, amely időszakban Bódogh János volta település lelkésze, s amelyből kitűnik, hogy itt már fontos szerep jutott a keresztszülőknek, násznagynak. A továbbiakban az esperes úr beszélt a református házasságkötés menetéről, majd elmondta, hogy a tartós házasság titka a hit, a hűség és a humor megléte.
A templomi esemény után a nász- menet a Közösségi Ház melletti téren felállított lakodalmas sátorhoz vonult, ahol a mezőcsáti menyegző harmadik része zajlott, ami már csak a belépővel rendelkező vendégek számára volt elérhető. A szokásoknak megfelelően a menyasszony, vőlegény, a nagyvőfély, örömanya és örömapa, valamint az esperes Úr a főasztalnál foglalt helyet. Az érkező vendégeket viseletbe öltözött táncos fiatalok pálinkával kínálták, majd miután mindenki elfoglalta a helyét, a vőfély köszöntötte az egybegyűlteket és megkezdődött a mulatság, melyet a Mezőcsát Népi Együttes táncosai egy hangulatkeltő műsorral indították.
A műsor záró koreográfiája és az azt követő közös táncház Mezőcsát tánc- hagyományaiból merítkezett.
Az előadást és a közös táncot a Pipás zenekar kísérte. Talán a jó zenének, vagy talán a vendégek összetételének tudható be, de szinte mindig zsúfolásig megtelt a tánctér. A lakodalom folytatásában egy tehetséges fiatal zenész, Szabó Miklós szórakoztatta a nagyérdeműt.
A vőfély, Bertók Lajos, aki szintén a Mezőcsát Népi Együttes táncosa, szerepének megfelelően méltó házigazdája volt a rendezvénynek. Az étkezések előtti vidám beköszönései, a szokásrend betartása mind-mind azt bizonyították, hogy méltán lehetett a lakodalom szóvivője.
A hagyományoknak megfelelően éjfélkor elérkezett a rendezvény záró eseménye, a menyecsketánc. Mindenki nagy izgalommal készült, főleg a menyasszony, Bakondi Bettina és a vőlegényt alakító Farkas Tamás. A menyecsketánc több, mint negyven percig folyamatosan, kis pihenőkkel zajlott, és a vőlegény belépésével záródott. A befutó vőlegény széttört egy tálat,- mely azt jelképezte, hogy akkor menjen szét a házasság, ha ezt a tálat újra össze tudják rakni- majd karjaiba kapva a menyasszonyt, kirohant a sátorból.
Ezt követően ismét a tánc és a mulatozás kapta a főszerepet, ami hajnal négy óráig tartott.

Az eseményről készült képek megtekinthetőek a „Képgaléria” menüpont alatt.